2014. január 26., vasárnap

4. fejezet

           James formás ajkai résnyire nyíltak, döbbenten pislogott az előtte álló két nőre, akik szemlátomást ugyanolyan sokkban voltak, mint ő.
            – Ti… ismeritek egymást? – tette fel a kérdést hosszúnak tűnő másodpercek után. Az igazat megvallva nem nagyon mert megszólalni. A két lány között szinte vágható volt a feszültség.
            – I-igen… – fordult szerelméhez a nagy szemű Madeleine. – Mi… osztálytársak voltunk gimnáziumban.

3. fejezet

          Néma csend lepte el a szobát, még a lélegzetvételeket se lehetett hallani. Amanda formás ajkai résnyire nyíltak, hitetlenkedve pillantott a férfira, akinek az ujján még csak gyűrűlenyomatot sem látott. Az kesernyés mosollyal viszonozta a nő vizslató tekintetét. A négy fiú is egy emberként hallgatott, előre meredve, mozdulatlanul álltak. Érezték, hogy nem ennek a mondatnak kellett volna elhangoznia. James és Ollie mindenki szerint tagadhatatlanul összeillettek. Nyilvánvaló volt, hogy a férfi egyfolytában flörtölt a lánnyal, ahogy azt talán Olivia is tette a maga pukkancs módján.

2. fejezet



            A csoport egy emberként mordult fel. James enyhén borostás arcán halvány mosoly ült, kíváncsian vizslatta a diákokat. Mindenkin döbbenet tükröződött, páran összesúgtak, a lányok egymás közt nevetgéltek, amikor az új tanárukra pillantottak. Mindenki szerette Evans professzort, de egy fiatal, szexi tanár sokkal több izgalmat tartogatott, mint egy vénember. Csak Olivia nem volt lenyűgözve. Átverve érezte magát, hisz lehet, hogy James tegnap még nem tudta, hogy ő is itt tanul, de ma már mindenképp tisztában volt vele, mégsem szólt neki. Még csak célzásokat sem tett rá, a lánynak pedig fogalma sem volt róla, mi lehet a háttérben, túl fiatalnak gondolta, hogy tanár lehessen.

1. fejezet


      – Amanda, nem! – reccsent fel a lány, aranyszínű szemeiben eltökéltség égett. – Már ezredszerre mondom, hogy nem! Teljesen ki van zárva. Minden szempontból. Esélytelen!
            – Ugyan már Ollie, ez csak egy beszélgetés! Tudod, hogy milyen sokat jelentene nekem is, és az újságnak is – rebegtette hosszú műszempilláit a középkorú Amanda, aki épp újracsinálta a kontyát beszéd közben.